Search results

My study is about changes of self-qualification of the religiosity of the youth. The situation of the youth changed in the 21st century and this drew with itself changes in the ways they see the world. These changes influenced religiosity, too. I have analysed the meanings of the notions used in creating categories of religious self-qualification. I have focused on the meaning of the expression of being "religious in my own way". What do those using this category of self-qualification exactly mean by that and what are other groups they compare themselves to then? I suspect the existence of a growing rate of transitional categories of self-qualification together with a decline of more exact categories - even though the category of those "not religious" grew and became second biggest behind those of being "religious in my own way". I hypothesized that the meanings of the notions used in religious self-qualification became blurred as these categories grew in quantity. To see more clearly, I used qualitative research and analysed the meaning of these notions in more detail in the group of those who self-qualified as being "religious in my own way". The results have shown that youth in transitional categories tendto see themselves as "seekers". They explained that their aim is to find the meaning of life. They subordinate their quest and their self-qualification to this aim.

Napjainkban több tudományos paradigma él egymás mellett és egymással vetélkedve a társadalomtudományokban, így a szociológiában is. Minden paradigma önálló ontológiával, episztemológiával és módszertani tudatossággal rendelkezik, amelyek jól elkülönülnek egymástól. Az egymás mellett létezés következtében azonban a különbségeken kívül egymáshoz való közeledés is érzékelhető. A kvalitatív szociológián belül a biográfiakutatásokban egyfajta kompromisszumkészség mutatkozik a nézőpontok között. A tanulmány első lépésként az "alapvető" paradigmák (pozitivizmus, posztpozitivizmus, kritikai elméletek, konstruktivizmus) rövid bemutatására vállalkozik, majd azok hatását vizsgálja a biográfiakutatásokra. Ezt követően a biográfiakutatók körében lezajlott paradigmavitát mutatja be, leírva, hogy bár "látszólag" nem közeledtek egymáshoz az álláspontok, mégis megfogalmazódott a különböző paradigmák közötti minimális konszenzus.

A szendvicsgeneráció kifejezés alatt a középkorú felnőtteket értjük, akiknek egyszerre kell gondoskodniuk idős családtagjaikról és a még velük élő gyermekeikről. E túlterhelt helyzet felkeltette érdeklődésünket, különösen is az idősebb, segítségre szoruló generációval való kapcsolatra fókuszálva. Egy olyan összehasonlító mikroszociológiai vizsgálatot végeztünk el, amelyben megkérdeztük az egyháziasan vallásos és a nem vallásos szendvicsgeneráció tagjainak feladatait, szülők ápolására vonatkozó döntéseik narratíváit. Az érdekelt minket, hogy milyen hasonlóságok és különbségek vannak a két csoport elbeszélésmódja között. Elemzésünkben három kutatási kérdésre kísérelünk meg választ adni. 1) Hogyan jelenik meg az elbeszélésekben a "segítés" szó mint a gondoskodás előszobája? 2) Mi jellemzi a vallásos 3) és a nem vallásos szendvicsgeneráció viszonyát a segítségnyújtáshoz/gondoskodáshoz? Összességében a vallásos emberek érzelmileg megterhelőbbnek, több és hosszasabb dilemmákat okozó kérdésként élik meg idős szüleik segítését. Folytonos önmonitorozással élnek segítő szerepük minőségével kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan azt látjuk, hogy a nem vallásos emberek esetében a jövőre vonatkozó gondozási-ápolási terv kialakítása kap nagyobb jelentőséget. Fontos hangsúlyozni, hogy nem abban áll a segítő szerep különbsége az általunk vizsgált két csoport esetében, hogy valamelyik csoport elhanyagolná időseit.