Suchergebnisse

Tanulmányomban Lukács György regényelméletének vizsgálatára összpontosítok, különös tekintettel az egész kompozícióra nézve szervezőerővel bíró fogalmakra. Tézisem szerint a regényelmélet releváns módon rekonstruálható a terminológia analizálásán keresztül, sőt e megközelítés több ízben megvilágító és újszerű megállapításokat eredményezhet. A tanulmány két fő részből áll: az első részben a regényelméletet, valamint annak fogalomrendszerét kontextualizálom. Először Adorno filozófiai terminusokról szóló elgondolásai alapján módszertani szempontból pozícionálom írásomat. Ezt követően három szempont mentén (diszciplináris meghatározottság, szintetikus szemléletmód, weberi ideáltípusok) vázolom azokat a jellemzőket, amelyek meghatározóak lehettek a regényelmélet fogalmainak megalkotásakor. A cikk második részében, először röviden tárgyalom az általam megalkotott, úgynevezett többszintű fogalomi konstrukciót, amelyben meglátásom szerint adekvát módon szemléltethetők a Lukács által használt terminusok. Mindezek után a regény és az eposz fogalmait vizsgálom meg a kapcsolódó fogalmakkal (zárt világ, szervesség, lényeglátás, kontingens világ, problematikus individuum, lényegvesztettség, tökéletes bűnösség kora, transzcendentális otthontalanság, életrajzi forma) együtt, bemutatva ezzel egyúttal a regényelmélet elvi megfontolásait is. Végül két, a regényelméletet több ízben meghatározó fogalmat, a totalitás és az irónia fogalmait teszem elemzés tárgyává.

Tanulmányomban Lukács György és Walter Benjamin (szellemi) kapcsolatának elemzésére vállalkozom. A dolgozat két részből áll; az első részben a Benjamin-levelezést tekintem át kifejezetten a Lukácsra vonatkozó részeket vizsgálva. Ezen keresztül azt igyekszem feltárni, hogy Lukács személye és műveinek gondolatisága milyen különböző módokon jelenik meg a Benjamin által írt levelekben, s ezek alapján milyen Lukács-kép rajzolható meg. A dolgozat második részében Lukács két tanulmányának (Az avantgardizmus világnézeti alapjai, illetve az Allegorie und Symbol) elemzésén keresztül azt mutatom be, hogy Lukács miként használja fel és alkalmazza érvelésében Benjamin – főként A német szomorújáték eredetében (Trauerspiel-Buch) – megjelenő allegóriakoncepcióját. Amellett érvelek, hogy bár a vizsgált Lukács-szövegek már bőven "érett marxista" korszakában születtek, ennek ellenére – a fiatalkori, még nem-marxista, hanem a szellemtörténeti hagyomány jegyeit viselő –Drámakönyv (A modern dráma fejlődésének története) gondolatisága erőteljesen, s koncepciót meghatározó módon jelenik meg a már nyíltan marxi elvek mentén íródott szövegekben.

Lukács György Történelem és osztálytudat című könyvének első tanulmánya a "mi az ortodox marxizmus?" kérdését tárgyalja. Az itt közölt dolgozat e kérdés jelentését annak kontextusain keresztül próbálja feltárni; azt állítva, hogy Lukács maga mindent megtett e kontextusok eltűntetése (elfojtása) érdekében. Lukács beszél "polgári" és "proletárkörökről" – ebből indulnak ki elemzései. A tanulmány e kontextusok feltárásán keresztül próbálja megközelíteni azt, amit Lukács a maga elméleti és gyakorlati küldetésének tartott a 20-as évek első felében.

Cuando Marx y Lenin se encuentran con el cine y no saben muy bien por dónde tirar, hacen lo mismo que los personajes interpretados por John Travolta y Samuel L. Jackson en Pulp Fiction: llamar al Señor Lobo, es decir, György Lukács, que es el único que puede hacer que nos quedemos contentos con los problemas de la mímesis y el reflejo antropomorfizador.El pensamiento estético de György Lukács, pese a ser este uno de los intelectuales marxistas más importantes del siglo XX, no ha recibido, ni de lejos, la atención que merece. Se le ha leído poco y mal, muy mal. Tanto que se le ha acusado a la vez de ser lo mismo un burgués decadente como el filósofo oficial del realismo socialista